Feltöltve: 2008-09-18 22:10:50
Megtekintve: 6433
Reggel
Barátságtalan reggel volt, a szürke felhőkből bágyadtan szemerkélt az eső. Az emberek fázósan bújtak a kabátjuk és esernyőjük fedezékébe. Még bennem is élt a nyaralás friss élménye, a szikrázó napsütéssel, hatalmas fagylaltokkal, Róma és Velence szépségével.
Mit keresek én itt gondoltam- ebben a barátságtalan időben és helyen.
A megállóban a szokásos munkába igyekvő arcok, buszok és autók folyama várt. Megint egy szürke reggel.
Azután megláttam a piros pingvint.
Piros poncsószerű esőkabátja szárnyakra emlékeztetett karjai felett, melyet kitárva egyensúlyozta ki kacska lábának imbolygó járását. Mégis serényen, frissen totyogva lépkedett, ábrázata szinte vidámnak látszott. Ez a madárszerű asszonyka volt hivatott a mi megállónkat rendben tartani, amit lelkiismeretesen el is végzett akár esett akár fújt. Nem lehet valami vidám sorsa gondoltam, hiszen ez nem egy álom munka. Esőben hóban, tűző napsütésben mindig kora reggel unott, divatos, frissen borotvált embereket kerülgetni, és a szemetüket takarítani.
Miközben figyeltem és elmélkedtem Ő gyorsan körülnézett, beugrott a sínek közé, felszedett valami eldobott műanyagzacskót, nagy fekete zsákjába tette aztán ugyanilyen sebességgel a mellettem lévő szemeteshez lépett, hogy kiürítse. Miközben dolgozott megütötte valami a fülemet:
mmm m mmmm m m; mm mm mmmm m m.- egy kis dallamot dúdolt. Ránéztem, arcán derűt, magabiztosságot láttam.
Hirtelen nyugalom telepedett rám és azt éreztem, hogy minden rendben, minden a helyén van és én is jó helyen vagyok. Ha csak egy kis időre is.
Köszönöm neki azt a pillanatot.
Mit keresek én itt gondoltam- ebben a barátságtalan időben és helyen.
A megállóban a szokásos munkába igyekvő arcok, buszok és autók folyama várt. Megint egy szürke reggel.
Azután megláttam a piros pingvint.
Piros poncsószerű esőkabátja szárnyakra emlékeztetett karjai felett, melyet kitárva egyensúlyozta ki kacska lábának imbolygó járását. Mégis serényen, frissen totyogva lépkedett, ábrázata szinte vidámnak látszott. Ez a madárszerű asszonyka volt hivatott a mi megállónkat rendben tartani, amit lelkiismeretesen el is végzett akár esett akár fújt. Nem lehet valami vidám sorsa gondoltam, hiszen ez nem egy álom munka. Esőben hóban, tűző napsütésben mindig kora reggel unott, divatos, frissen borotvált embereket kerülgetni, és a szemetüket takarítani.
Miközben figyeltem és elmélkedtem Ő gyorsan körülnézett, beugrott a sínek közé, felszedett valami eldobott műanyagzacskót, nagy fekete zsákjába tette aztán ugyanilyen sebességgel a mellettem lévő szemeteshez lépett, hogy kiürítse. Miközben dolgozott megütötte valami a fülemet:
mmm m mmmm m m; mm mm mmmm m m.- egy kis dallamot dúdolt. Ránéztem, arcán derűt, magabiztosságot láttam.
Hirtelen nyugalom telepedett rám és azt éreztem, hogy minden rendben, minden a helyén van és én is jó helyen vagyok. Ha csak egy kis időre is.
Köszönöm neki azt a pillanatot.
2008.09.18.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-10-04 14:03:27
Szeretném én is megismerni a piros pingvint.
2008-09-23 11:07:28
:)))
2008-09-20 15:17:04
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok és örülök, hogy tetszett.
Azt gondolom, hogy amíg várjuk a lottón a főnyereményt vagy a herceget fehér lovon és az "egyszer majd ha" dolgokat, elfelejtünk örülni a hétköznapok és a jelen apró csodáinak és örömeinek. (sokszor sajnos én is)
Márpedig hétköznapokból van több és míg csak várunk és várunk elmegy mellettünk a most és az életünk és sajnos abból csak egy van. Mondjuk lottót azért vettem.
Üdv mindenkinek
2008-09-19 21:56:01
Nagyon!!!
2008-09-19 12:12:56
Bilkisz, ez klassz..:))) Meg az ilyen, pillanatok is azok. :))