Szél süvít a sötét éjben,
farkas falka szalad a hajnali fényben.
Villogó szemek égnek az éjben,
sötétlő lelkek halnak ki az égen.

Egy farkas egy napon levált,
dühöngő vész melyet feltárt.
Szikrázó fények gyúltak az erdőben,
habzó szájú dögök nyertek éltet az éjben.

A falka bosszúja kísérte az úton,
vijjogó hangok kísérték a múltból.
A félő állat halkan osont ki a fényre,
s várt hogy szeme merüljön az éjbe.

Süvített, zörgött, dühöngött a vihar
s a csorda elindult az úton, hol kihalt.
Megállt a patak partján,
fejét ismét a vízbe hajtván.

Ivott míg nem sorsa utolérte,
eljött a dühöngő falka érte.
Kivált tőlük s elárulta hazáját,
tettéért véres halált vállalt.

Vérző sebek sikítottak az éjbe,
hullámzó habok törtek fel az égre.
Bugyogott a vér haldokló testéből,
serkent szív újjászületett az estéből.

Újra útjára tért,
futott hogy mentse életét.
Dühöngő vihart szít minden évben,
s eljön hogy megbosszulja ezen éjen.