Track lista:

1. Sin
2. Alive
3. Glory of the Empire
4. Biosfear
5. Silence From Angels Above
6. Why Am I Here?
7. The Prophecy
8. The 1st Chapter
9. Haunted Dreams (exclusive bonus track for Europe)

Közreműködő zenészek:

- Mike Eriksen / ének
- Mats Haugen / gitár
- Glen Mollen / basszusgitár
- Truls Haugen / dob
- Espen Storo / szinti


A Circus Maximus viszonylag új név, amely egy norvég, progresszív metált játszó együttest takar. A mostani felállásuk 2001-ben teljesedett ki; a tagok a metálzenei élet különböző sarkaiból verődtek össze. Az énekes Mike Eriksen egy interjúban úgy fogalmazott, hogy ha vegyítjük a tagok által képviselt stílusokat, megkapjuk a Circus Maximust. A pop/rock-tól kezdve a 70-es évek progresszív rock-ján keresztül a heavy és death metál zene elemeit vonultatja fel az együttes, amelyek összeolvasztva adják a fiúk által produkált egyedülálló hangzást. 2 demó felvétele után végül 2004 nyarán készen állt a banda a dalokkal az első albumhoz, melynek stúdiómunkáit Tommy Hansen neve fémjelzi.
A The 1st Chapter album egy erős kezdet, amely tagadhatatlanul magán viseli ugyan a műfaj nagyjainak (Dream Theater, Symphony X) kézjegyét is, de összességében úgy vélem, megtalálták a fiúk „önmagukat”, a saját komplett hangzásvilágukat. Pár szóval általánosságban így jellemezhető: a hangszeres tudás és technikai képességek megmutatkoznak a nagyszerű dallamok, váltások és bonyolult instrumentális részek összefűzésénél, melynek eredménye, hogy az album 70 perce alatt nem unatkozunk egy másodpercig sem.
Az albumot a Sin indítja, magához térítve a hallgatót az egykedvűségből a tömény zúzós kezdettel, mely mire felkapjuk a fejünket, átvedli magát némi keleties hangzású gitárszólóba szintivel fűszerezve. Az énekes Ericsen hangja tökéletes kiegészítése a dal hullámzásának, dinamikus, ugyanakkor kellően visszafogott mikor kell, akár gyors váltásokban is.
Az Alive egy kellemes középtempós dal, melyet meghallván úgy éreztem, mintha álomországban ébrednék, és indokolatlan boldogság-érzetet indít el bennem.
A Glory of the Empire egy nagyszabású hosszabb tétel, amely egy gyönyörű akusztikus-szintis betéttel nyit, majd fokozatosan felépül a többi hangszerrel és az énekkel, amely a dal 10 perce alatt cseppet sem hanyatlik vissza. Az album legjobb dalának tartom.
A Biosfear egy instrumentális darab, a leginkább Álom Színház-ízű ezen a korongon. Ha ismeretlenül tennék elém meghallgatásra, rávágnám, hogy a „mesterek” műve.
A Silence From Angels Above az album lassú dala. Dallamos, andalító. Akinek sikerül igazán elmélyedni benne, az utána kapkodhatja a fejét, mikor a Why Am I Here? c. darab technikás kezdése felhangzik. Ez egy középtempójú dal, mégis a dobok pergése, a szinti és a gitárok egyvelege azt a fajta dinamizmust kölcsönzi, ami egy pörgősebb nótánál megszokott.
A Prophecy akusztikusan kezdődik, majd némi átvezetéssel a régi idők hangzásvilágából a basszusgitár is belép, követve a szöveg témájának súlyosságát. Nagyszerű gitár és szinti szólók váltják egymást a dal második felében az énektémák között.
A címadó The 1st Chapter kifejezetten drámaian indít, majd egymást követik a fogósnál fogósabb hangszeres megoldások közel 20 percen keresztül. Az énektémákat hosszabb instrumentális részek kötik össze.
Az korongot záró utolsó dal, a Haunted Dreams, az európai bonusz track. Technikailag tökéletes, mégsem a szívemhez legközelebb álló darab. Kissé sajnálom, hogy nem az amerikai bonusz dalt (Imperial Destruction) kaptuk mi, európaiak. Az Imperial Destruction a Glory of the Empire-höz hasonlóan a nagylemezt megelőző demón is szereplő fantasztikus felvétel, melynek eredménye a Frontiers kiadó bizalmának megszerzése volt.

Ajánlom ezt az albumot a progresszív zene szerelmeseinek és azoknak is, akik nyitottak a „nem-első-hallásra-dúdolom-is-már” dalok befogadására. Azoknak pedig, akik megmaradnak a maguk műfajánál, figyelmükbe ajánlom a zenekar tagjainak más irányú, egyéb stílusban való munkáit.
Az énekes Michel Ericsen a Carnivora nevezetű hard rock együttesben is részt vesz, Espen Storo billentyűs játéka pedig hallható ugyanezen banda korongján egy-két dal erejéig. Espen egy Ozzy tribut (Ozzmosis) csapatban is játszik. Truls Haugen a death metált játszó Insense együttes sorait is erősíti.