Mi az a titok, amely hívott,
Titkon taszított, feléd?

A szó nem elég, valami más,
zakatolás a szívben,
a vágy kúszik,
itt, benn.
Érzem:
Belém fészkeltél egészen...
Miért, nem kérdem.
Tudod a választ régen,
mert a perc egy örökkévalóság
mióta a hajnal itt talált egyszer,
beszélgetésben.
Veled.
Múlt az éjszaka nagy része
tétova kérdeződésben…
Tapogatódzva, szavakban mértem
az időt, mely megállt felettem
akkor, abban a percben.
Megmérgeződtem,
bűvös csáberőben veszett el lelkem,
mikor a tollat először
kezembe vettem,
hogy leírjam a titkot:
Mi idevezetett...

Nézem a papírt,
szemem ír toll helyett...
S te pontosan tudod, mit írok neked...