Tákolt ármányok kebeléből
bízó királyfi: a hunyt alázat
csendet hánt szófacsarók közt,
hogy nemesüljenek ízek a dalban.
Kék kövület, ha regél,
vádolja reménnyel, az ábránd
lázából dobol, ébred.
Távoli ködnek tűnt délibábján
elenyészek.