Álmatlan éjeken
játszanak énvelem
sejtelmes rejtelem
tünde képei,
nem üzen semmi valót
a félálomba holt küzdelem
csak messze lenn a tudat alatt
halad az út, lombos alagút
nyílik oldalt és a kék nyárfák
sírásán át
könyörögnek a hideg kövek
madarak voltunk
viharos sorsunk
a földre dobott,
hogy ott tapossatok ránk
régen elhalt imánk
a tavaszi dal
mint diadal a semmi felett
már nem lehet
hangos felelet
az elmúlásra
de lehet
könyörgés
a feltámadásra