te meg én ülünk együtt
a világ szebbik felén.
te vagy lent és meg fent,
két arc él fényesre fent
széle simul össze vissza
Csak a levét majd ki issza
Meg majd egykoron,
mikor két megtalált
összeakadt fogsoron
vigyorog a régész,
ki sok-sok évvel
azelőtt osztott rég észt.
veszik majd észre hogy egyszer ők
voltak akkoron szeretők.