Hold ücsörög az
égi homályban,
dobol a sámán
tűz parazsában.

Felhőn táncol
a vonyító farkas,
dalol a sámán,
felsír a szarvas.

Ébred a szél is,
pattan a szikra,
táncol a sámán,
vihar a párja.

Nyüszít az erdő,
örjöng a horda,
üvölt a sámán,
roppan a szikla.

Kövek zuhognak
folyó poklába,
tombol a sámán,
zokog az árva.

Tűzvihar-égből
lecsap a villám,
remeg a sámán,
könyörög gyáván.

Lángok kapnak
rongyos ruhába,
jajgat a sámán,
nincs aki szánja.

Zuhan a vén test,
elszáll a lélek,
meghal a sámán,
sóhaj a népnek.

Mágia nyugszik,
csontok pihennek,
elment a sámán,
csöndes az ének.

Vajúdó asszony
erdőnek mélyén:
megjött a sámán
az új hold fényén.