____szeresd a fényt!

Magánytól elrabolt, hunyorgó éjszakán
szeresd a fényt,
keresd szavát,
legyen társad, követeld, mosolyát
ajkad édes dala, vigasztalja bánatát.

Engedd,
ha ólmos éjszakákon, melléd pihen.
fáradt válladon, terhe csendesen kileng
Ne bántsd, ha ragyog, ha él,
segítsd, figyeld, ha vágya, tőled remél.

Akard,
Ha bizserg, az édes a pillanat.
Jajdul az erő, és hétrét az akarat.
Sötét az ég, éber a gondolat,
Csókolva időz, övé a virradat.

Szeresd.
Ha kél, ha „nyúlik” a fény.
Mozdul a kép, és jő a remény.
Nézz szemébe, tükrében élete.
Csillagként téged formál, villan, ítélete.

Ne féltsd.
Sugara örök, talán színe, lágy,
talán, újra öltözött.
Albumod mesél, képe időbe jár,
csendes gondolat, szeretve száll.
A szög, mely szívében pihen,
……. néki fáj….
…..Neked, szemedbe szokott.
Léte, és éke, meleg színt takar,
rongyos magánya, új ruhát akar.

Amit takartál,…
az szemet kíván.
így láthatatlan, lemondó, és sivár.
Munkája puha,
meleg lüktetése alig hallható.
.....fáj a hiány,
és haragszik az olvasó.
Végül tedd kulcsba kezed.
ujjaid, csókolja vágy.
arcodat magányból emeld.
ne féld, a bűnt,
a közös, feloldozást.

A fényképész dala 2007