Valamikor az ősidőkben, régen, talán még a dinoszauruszok idejében, alighogy szárnyrakapott a mocsárból vagy százezer szúnyoglárva, kettő a csapatból kiválva egymásnak döndült. Megütött fejüket vakargatva, rátaláltak egy hatalmas ősember-orra.
Jó falat! piros mint a vér, na gyere testvér kóstoljuk meg. Máris rárepültek és mohón faltak. De jött az attak! A hatalmas ősember-tenyér nagyot csapott, mindkét szúnyog hősi halott lett azonnal ott ! De jaj - egymáshoz oly közel voltak, hogy teljesen összefolytak. Összekeveredett a lelkük is rendesen, nem tudta szétszedni maga a jó Isten sem. Ezért hát mint a gordiuszi csomót, egyenesen felébe vágta legott ! Így mindketten két fél lélekkel merültek a nagy-nagy semmiben el.

Kis idő múlva a nirvánában - néhány millió év volt csupán - megunta az Isten, hogy ennyi gondtalan, lusta lélek heverészik sután. Munkára fel !!! Ébredjetek !
Háború van lent a földön, pótolni kell a holt lelkeket. Űzte, hajtotta őket, gyorsan-gyorsan, induljatok. Nem volt nagy a tülekedés, a szúnyoglelkek kedve kevés igyekezetet mutatott, az egyik itt, a másik ott matatott. Végül a Jóisten megbillentette őket, s mint akiket puskából lőttek úgy bucskáztak a földre le. Egyenesen bele egy szétlőtt kórház pincéjébe. Ott már többen feküdtek eszméletlen. Kiment belőlük a lélek. Na próbáljuk ! zengték a szúnyog-lények és meg sem nézték hova mennek, két félholt-testbe belibbentek. Katona volt mind a kettő egyik náci, másik orosz, méregették is egymást legott. A náci jobb kézzel rögtön fegyveréhez kapott, de az orosz fektéből csak úgy belerúgott. Hullott a fegyver, pottyant a náci és a két felemás lélek egymás mellett állt ki. Jártányi erő híján összekapaszkodtak, romok közül lassan el is vánszorogtak. Alig mentek máris, feldúlt parkba értek, kicsi kertészházba épp hogy csak befértek. Nem volt ott a gazda, messze menekült el, rideg is volt nagyon az a kis kihűlt hely. Ám a küszöb alatt, hevenyészett üreg, abban rejtőzködött vagy két három üveg a jóféle pálinka . Orvosság az bizony, örvendett a náci, e vélemény mellett nagy erővel állt ki az orosz ellenség is. Legyen neki mentség, hogy e küszöb alatt bezzeg, vodka nem rejtezett.
Iszogattak, gyógyulgattak szépen, ám éjfél idejében egy bombázó repült fenn az égen.. A sérült gépen a rémült pilóta , szörnyű ijedtében bombáit kioldta . A parkra is hullott egy-két gyújtóbomba. Kigyulladt a házacska , na meg a sok pálinka amitől a szúnyoglelkek lángolva, tántorogva megint a nirvánába mentek.

Alig pihentek meg - néhány százezer évet,- mikor furcsa, idegenszerű lények érkeztek a mennybe . Robot lelkek voltak, néha párologtak, de leginkább csak csendben tovább rozsdásodtak. Kiszáradt a nirvána, ellepett mindent a robotok roncshada. A két szúnyoglélek összeszáradt végre és egybeforrva tért be a rozsdalepte öröklétbe.