Feltöltve: 2008-09-01 13:33:12
Megtekintve: 6229
Árnyékvilágom
végigfolyok, s vagyok, padlón,
asztalon, hokedlin, ajtón,
gyepen, aszfalton,
mindenhol
mindent leképezek
belepek mindent,
hullámzok,
a domborzat, ... majmolok
árnyéktól árnyékig, borzong a fény,
nehogy eltűnjek,
dilemma, most rám lépjen vagy sem,
a múltkor is fölém állt, ...
felém fordult
és hipp-hopp eltűntem
csak lopakodik felém,
egyre erősödök,
növök, növök, tessék, az óriásrém
éles kontúrt vágok, ... ne tovább
előle bujkálok,
csak érez, meg soha nem lát,
csak remegjen,
neki titok, hiedelemvilág
buta kukkolós,
néha azt hiszi, én, az a valami fél,
ugrál, ugrál, mindig ellenkező irányba,
mi a baja
rájöttem,
a saját árnyékomtól sem félek,
az árnyék árnyéka,
röhej, még hogy ...
sötét szellemem kísértene, ... engem,
... na ne, ki az, válaszolj, ...
rögtön magam alá ...
lapulok
na, elég, felhullámzok a falra,
leleplezem magam,
fény, fény, most kukkolj, ... taps,
... sziluettem emléketek
(2008.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-09-03 15:51:38
Szia Chilli :o))
Kösz szépen. Gondolom, a fénnyel való játék, annak jelenései, stb. az egyik kedvenc, sőt, azt hiszem, legfontosabb témaköröd. Tulajdonképpen az itt szereplő festményeitek motíválták ezt a firkámat. Őszintén mondom, a Te fára vitt akril festményeid fénykontrasztjai fognak meg a legjobban.
üdv Laci
2008-09-03 07:39:06
Nagyon tetszik ez a vers!
Gratulálok László!
Üdv.: Chilli