A BÖLCSELŐ ÉS A LÉGY

Egy félművelt, tudálékos ember mindenáron igyekezett belekötni a bölcselő írásaiba. Utóbbi ezen először csak mosolygott, és kioktatta őt miként közelíthetné helytelen nézeteit az igazsághoz. Ez azonban falra borsónak bizonyult, így a filozófus a kellemetlen emberkét továbbiakban már válaszra sem méltatta.
Ám néhány nap múlva, amikor a bölcselő éppen barátjával reggelizett, hívatlanul beállított hozzá a kötekedő. Ugyanabban a pillanatban egy légy is beszökött az ablakon, és terepszemlét tartott az asztalterítőre kitett elemózsia felett.
A bölcselőnek a legyet sikerült egyből agyonütnie, de a kellemetlenkedő emberke ajtón kívülre tuszkolása már nehezebben ment, ráadásul sejteni lehetett: utóbbi megoldás csak ideiglenes.
Amikor visszaültek a reggelizőasztalhoz, a bölcselő barátja, némi évődéssel, így szólt:
- No, bár nem sikerült nálad a mondás, hogy "két legyet egy csapásra", nem is beszélve a mesebeli szabólegényről, aki egyszerre hét legyet ütött agyon, ám azért egy légy is eredmény. Légy szerény, mára elégedj meg ennyivel!
A bölcselő kissé bosszúsan, de tréfálkozón dörmögte:
- Nem is tudom, hogy a szemtelenkedést, pimaszkodást az a sok ember a legyektől tanulta-e, vagy éppen fordítva: a legyek vették át az emberektől a helytelen viselkedést. Mindenesetre az a mondás, hogy "szemtelen, mint a piaci légy" sokszorosan igaz, sajnos, e világ óriási piacára, legyeire és emberlegyeire egyaránt!

MI AZ, AMI ÉRDEKES?

A bölcselő ott ült a rét szélén. Olvasgatott. Ám felpillantott, amikor egy arra haladó fiatalember így szólt a mellette haladó leányhoz:
- Nézd csak, milyen gyönyörű és érdekes ez az élettel lüktető, virágos rét!
A szerelmespár továbbment, a bölcselő pedig ismét elmélyedt olvasmányában.
Hamarosan másik pár ment arra, viselkedésük alapján valószínűleg férj és feleség. A férfi odaszólt feleségének:
- Ezen az unalmas tájon nincs semmi érdekes. Virágok, méhek, madárhangok.. Menjünk be inkább a városba!
A bölcselő ezt is hallotta. Elmosolyodott, mert arra gondolt: tulajdonképpen mindkét vélemény igaz. Az, hogy valami érdekes-e, legtöbbször mindenekelőtt attól függ, hogy az adott időben ki az érdeklődő.
No, persze, az "adott idő" is lényeges, ugyanis a bölcselő, aki éppen nyaralt, a rét szélén nem valamiféle csudaokos munkát olvasgatott, hanem ezúttal az egyik limonádészerző "Minicimanci három házassága" című, túlságosan is könnyű fajsúlyú könyvecskéjét.

SOK VAGY KEVÉS?

A bölcselő kirándulni vitte kisunokáját, aki az erdő közepén kijelentette:
- Sonkászsemlét kérek!
Jóétvágyú volt Marci, de negyedik sonkászsemlét már nem kapott, azon egyszerű okból, hogy a bölcselő hátizsákjában nem volt több háromnál. Négyet ugyanis a kirándulásra felkészüléskor túl soknak gondolt a gondolatok tudósa.
- Kevés volt! - jegyezte meg, kissé panaszos hangon, Marci, az unoka.
A bölcselő kárpótolni akarta Marcit a nemlétező negyedik zsemléért valamiféle szellemi ajándékkal, ezért leültette a fatönkre és így szólt:
- Kevés volt, de te is gondosabban ehettél volna, kis Morzsáló Marcikám! Most bemutatom neked a példát arra, hogy minden viszonylagos, relatív, így a sok és kevés is. Azokat a nagyobb morzsákat, látod, leszálló madárkák veszik majd csőrükbe, teszik begyükbe.Ők, valószínűleg, keveslik majd, amit találnak, de, nézd, a hangyák máris nekiestek a kisebb részecskéknek, viszik be a hangyabolyba. Ők, szerintem, nem mondják arra, amit - kissé pazarlón - juttattál nekik, hogy kevés, hanem elégedettek. Ugye, érdemes végiggondolni mindezt?! Elégedett vagy a magyarázattal?
- Az lennék, - válaszolta Marci - ha ráadásnak kaphatnék egy negyedik sonkászsemlét is...
- Csak egy okos közmondást adhatok helyette ráadásnak! - mosolyodott el a bölcselő. Így hangzik: "Ahol nincs, ott ne keress!". Hozzáteszem: se sokat, se keveset..

NAGYOTMONDÁS

Egy emberke választási kortesbeszédében egekig dícsérte az előző ciklusban választóit ugyancsak földhöz- /és sajátzsebhez-/ ragadtan képviselgető képviselőjelöltet. Végül tréfásan megjegyezte:
- A mondás ugyan úgy tartja: "Nincs kolbászból fonva a kerítés", de a mi jeles képviselőjelöltünk, ha megválasztják, majd sort kerít arra, hogy a mi vidékünkbön abból legyen!
A bölcselő gúnyos mosoly kíséretében jegyezte meg barátjának:
- Nos, ha ezen a tájon a kutyáknak szavazati joguk volna, ilyen kolbászígéretekre e nagykutya megválasztását bizonyosnak venném..

NÉZŐPONTOK

Egy lusta ember nem törődött diófáival, így azokról ősszel nem dióverő póznák verték le a nagyszemű diókat, hanem azok a szél jóvoltából jutottak le, heverésztek a fűben.
- Kár! Kár, hogy nem minden ember ilyen gondos, derék, varjúszerető ezen a környéken! - dícsérte a kert gazdáját az egyik feketetollas madárvitéz.
A többi varjú egyetértett vele. Vitték a diót, csemegéjüket.
A falun pihenő, "őszölő" bölcselő másként látta a dolgot, így szólt barátaihoz:
- Látjátok, ha már Márton bácsinak nincs is kedve leszedni vagy leszedetni fáiról a diót, legalább odaadhatná a termést másnak. Így az a sok pompás dió mind a varjaké lesz!
A többiek bólogattak, helyeseltek, egyetértettek vele.
Kétféle vélemény, de mindegyik okát megtalálhatjuk, ha elgondolkodunk azon: ki mondta, - és miért.
Nem csupán dióra, varjúra, valamint emberre érvényes ez a kis történet!