Feltöltve: 2008-09-01 06:14:12
Megtekintve: 6107
Édes, mint a só
Csak mondod, hallgatom.
Újra, megint, szüntelen.
Mártírkoszorúd tövisét
újraélezed. Hegedt sebek
helyét tépi fel az indulat.
Csak mondod, imamalom
mormoló dagálya dagad,
emel közénk falakat,
körbe-körbe szüntelen.
Úgy hiszed, fájok neked.
Te fájsz nekem!
Kíméletlen közönnyel
vésed lelkembe a sebet.
Rossz vagyok mondod,
rossz, önzésem fáj neked.
Könnyed riposzttal találsz,
hangod sem remeg.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-09-03 17:19:36
Kedves Chilli!
Valóban nem vagyunk egyszerű és könnyű "szerkezet". S valljuk be, nem ártana kicsit "megfoghatóbbnak" lenni, mert akkor kevesebb sebet okoznánk oda-vissza csörtéink során.
Köszönöm, hogy olvasol!
Üdv: Aysa
2008-09-03 17:16:37
Köszönöm, Roland!
2008-09-03 07:27:50
Igazán szép vers, minden ellentmondást beleszőttél amitől az emberi lélek olyan kiismerhetetlenné és felfoghatatlanná válik, hogy csak csodálni lehet ezeket az árnyalatokat...
Gratulálok Aysa!
Üdv.: Chilli
2008-09-02 22:45:34
Nagyon tetszik, gratulálok!
2008-09-02 21:39:46
Kedves vendég!
Akkor jó! Köszönöm!
Üdv:Aysa
2008-09-02 06:12:14
Gyakran hallom, hogy rövid a vers, amit írok. Nem teljes és benne maradnak a lehetőségek. Az elhallgatások is a vers részei. Itt is. A balladai homály találó.
Köszönöm!
Aysa
2008-09-02 04:51:51
Whohh nagyon expresszív!! Végén balladai homály. Jó olvasni egy ilyet az "Együtt. Veled. T-Mobil." dolgok után.