- Üdvözlöm, Filozófus Úr! Mit szól az almaháborúhoz?! Kinél az igazság?
- Az igazság egyrészt jelenleg hiánycikk, János Bácsi, másrészt nem látok a kulisszák mögé, annyi bizonyos csak, hogy a kuruc labanc, de a labanc sem kuruc, no meg a vezérlő fejedelmek is megérik a pénzüket, amit, nem kétlem, meg is fognak kapni, pedig egészen mást érdemelnének...
- Jól nézzen meg, Filozófus Uram! Én is almás vitéz lettem! Jelszavam: "Magas lóról csak kerteljünk, így lesz Hazánk almáskertünk!"
- Nos én úgy tudom, hogy magának, János Bácsi, csak egy kis kertje van, néhány almafával, ezeken - legalábbis erről panaszkodott a múlt évben! - állítása szerint csak 20-30 kiló alma terem, ennyit pedig őstermelőként is...
- Filozófus Uram! Őstermelőből hőstermelő lettem, almás vitézkedésre buzdítok, de ha kell másféle gyümölccsel való vagdalkozásra is. Most lepődjön meg, Filozófus Uram! Almacsatáink álszegfűs tábornoka, Búzaégető Jakab, aki nagyobb hadtudományos, mint Görgey, csak Ő a dinnyét is elgörgeti, kinevezett kapitánnyá!
Lehet, hogy holnap már én leszek az új Esze Tamás, és akkor lesz nekem "Nesze, Tamás!", azaz, akarom mondani: "Nesze, János!", mármint pénzbelileg, ami az eredeti Eszének nem volt.
- Nem vagyok én már olyan meglepődős, János Bácsi, mint a rendszerváltás elején, amikor az isten is elcsodálkozott egyen s máson...
- Képzelje, Filozófus Uram, már ostromgyűrűbe fogtuk az Almafelvásárlók Várát, hogy kikényszerítsük a megadást! Fegyverkezünk! Almaágyúink jobbak lesznek még Gábor Áron rézágyúinál is, utóbbiak ma nem is volnának célszerűek, mivel azokat csata előtt azok a megélhetési színesfém-elprivatizálók... Az egyik ágyúsort az Almafelvásárlók Várának szegezzük, a másik ágyúsort a Kormányvárnak! Valahonnan csak kigyün a lóvé és akkor bemehet a léalma lének... Háttérben hű szövetségeseink várnak a váromlásra, terveket szövögetnek, biztatóan ránk kacsintgatnak... Törvényes ez, Filozófus Uram!
- Hát...ismerem ugyan a rendszerváltott varázsjelszót: "Törvény, ess!", de azért nem vagyok bizonyos abban, hogy annyira törvényes ez az almálkodás... János Bácsiék, persze, szó se róla, nem kötelesek eladni az almájukat, meg feljelenthetik ellenlábasuk lábát a Versenysóhivatalnál, de azért erőszakkal megakadályozni másokat abban, hogy ők almájukat eladhassák, az már...
- Filozófus Uram! "A nép szava - isten szava" - mondta valaki, már nem tudom, hogy egy szegény néptanító vagy a Népek Nagy Tanítója, kevésbé szegényen, de azért ez egy örökéletű, híres mondás. Nem ismeri?!
- Ismerni ismerem, János Bácsi, csak az a baj, hogy a népet is ismerem, jobban mint az az alföldszerető nagy Hungarian költő (bár az említett mondást nem ő mondta), és ezért úgy vélem: nincs mindig így. A népek eddig már annyi mindenfélét beszéltek össze-vissza és mindezt szegény istenre fogni...hát kérem, az ugyebár, kissé mégis bárgyú, ugye?
- Filozófus Uram! Talán szeszre költő kukásbarátom gyönyörű verse mégis meghatja, amelyben ilyen szép költői gyöngysorok vannak:

"Szebb, mint a szép nők keble halma,
s magyarként magyar honi alma!
Fel, fel magyar! Ébredj, te álmos!
Ne légy nincstelen Olcsójános!
Azt, ki ily almát olcsón venne, -
rögtön karóba vagy keresztre!
Az, ki ily almát olcsón elad,
mindig gaz volt, - és az is marad!
Szent Koronánk, mind megesküszünk:
ilyennel ezt is, azt is teszünk!"

- Hát hatni biztosan hat ez a verselmény, János Bácsi, de nem vagyok biztos abban, hogy jó irányban...
- Ne legyen kishitű hitetlenkedő, Filozófus Uram! Meglátja majd: addig harcolunk, amíg olyan jó árat kiharcolunk, hogy még az Isten is kísértésbe fog esni, és e tisztes árért örömmel odaadja édenkerti almáit a Tudás Fájáról!
- No látja, János Bácsi, azok az almák valóban elkelnének ebben a nagy tudatlanságban... bár...nem tudom... a néptudatlanság oly sokaknak kishatalmi és nagyhatalmi érdeke kisvilágban, nagyvilágban, hogy, ha így tenne, még az isten is csúnyán megjárhatná...

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)