Adj egy tükröt, hogy ketté törjem
Hogy meglássalak benne: magamat
Hogy halhatatlanságért küzdök
Emelve körénk a falakat
Biztos vannak kinn kardcsapások
Tévedt golyók húsokba tépnek
Látod, a levegő sem jut be már
Csak tippelhetünk kinn hogyan élnek

Csókolj ajkamra csákánycsapást
De a falat is üsd, ne csak a földet
Ha itt ásunk mélyebre
Csak pokolt találunk kincs helyett

Fogy a levegő fény meg sehol
A sebezhetetlen burok örök átka
Egy ház amit félelem épített
A magány egyetlen hazugsága
Mert lehet vannak kinn kardcsapások
Buták és fölöslegesek
De vedd észre, te ezzel százakat sebzel
Hogy magadra zárod az életed

Bontsd ki a falat! Légy sebezhető!
Hidd el, szíved meghálálja -
Mondom magamnak és belenyugszom
A kényelmem gyönyörű fájdalmába