Tiszteletreméltó Apámuram! Szeretett Anyám!

Mint jól tudják, azért keltem útra, s öltöttem magamra a kereszt jelét, hogy egyházunk hívó szavának engedelmeskedve, a Szent Sír védelmére keljek. Erős hitem, s meggyőződésem, hogy igaz ügyet szolgálok átsegített eddig minden megpróbáltatáson. S ha sikerrel járok, nevünknek dicsőséget, magamnak rangot, elismerést, s talán javakat vívhatok ki.
Bouilloni Gottfried herceg seregében keltem útra. E lovagi sereg fényes páncélzatú, jó felszerelésű elszánt harcosok csoportja. Értesültünk róla, hogy más seregek is gyülekeztek, s bár hitük állhatatos volt, jámborságot nem mutattak, hanem rabolva dúlták útjukban az országokat. Urunk a magyarok királyától hírt kapott, hogy országukon való áthaladásunkat szabályozni kívánja. Levelében okát is adta bizalmatlanságának, ama méltatlanok fosztogatását említve. Minden jóérzéssel bíró keresztény pirulva hallgatta nemtelen viselkedésük hírét.
Az Úr 1096. esztendejének szeptember havában ért 10000 lovasból és 30000 gyalogból álló seregünk a Bécs előtti Tulmhoz. A herceg innen követséget küldött a királyhoz. Egy Sopron nevű helyen zajlott le a találkozás, ahol megállapodtak a feltételekben. Másnap léptük át a magyar határt. A királyi sereg a mosoni kapunál várt bennünket. A Duna bal partján kísérte hadunkat, s vezetőket is adott mellénk. Biztosítékként jó Urunk öccse, Balduin és felesége túszként maradt a királynál az átvonulás idejére.
Moson vára volt utunkban az első állomás, a Duna mocsaraitól védett hely, ellenőrzi a nyugat felé irányuló forgalmat. Itt futamította meg Kálmán rex hada a pusztító kereszteseket. Győr is fontos központ. Az útvonal melyet követtünk megegyezett azzal, melyet a magyarok szent királya jelölt ki a Szentföldre induló zarándokok számára.
A magyarok országa gazdag, s szemre szép vidék. Erdők, legelők, szántók váltják egymást. Erdei vadban gazdagok. Élelemnek mi sem voltunk híján, hiszen a király szabad utat és piacot biztosított nekünk. Kenyér, hús és bor jutott mindenkinek szükség szerint. Áldott ország ez, folyói tiszták, áttetszők. A földnépe szorgos, a falvak kicsinyek. Házaik egyszerűek, díszítetlenek. Nádból és fából építkeznek, de nyáron és még szeptemberben is sátrakban laknak.
Úgy értesültünk vezetőnktől, hogy királyuknak valamennyien feltétel nélkül engedelmeskednek, puszta akaratát törvénynek tekintik. Az itt lakók küllemre nem szép emberek, rút arcúak, alacsony termetűek. Beszédük is barbár. Fegyvereik sem érnek fel a miénkkel, de harciasak és büszkék.
Utunkba esett a magyar királyok városa Székesfehérvár is. E nép első uralkodója, Stephanus rex, emeltette itt a palotát és a Székesegyházat, a várost fal vette körül, mint a mi városainkat. Dél felé haladva Tolnánál keltünk át a folyón, ez a hagyományos átkelőhely Háromheti utazás után értük el Zimonyt, s itt véget ért kísérésünk is. Ezen a helyen is esett összetűzés a korábban átvonulók és az itt lakók között. Mi lovagként és keresztényként is példát mutattunk a magyaroknak.
Levelem egy barát juttatja el önökhöz, kivel utunk során találkoztunk, s elárulta, hogy szülőföldemre tart. Kihasználtam e rendkívüli alkalmat, hogy hírt adják magamról.

Hálás szívű fiuk:
Cristofer Castillon

Zimony, Anno Domini 1096