Egy idő óta divatba jöttek a politikusi bocsánatkérések. Ezek feloszthatók belföldnek és külföldnek szóló bocsánatkérésekre. Erősen logikátlan ugyan, hogy a polgári demokrácia Hungarian kormánya (pártja) miért kér bocsánatot 56-ért, illetve közjogi méltósága 68-ért, de nem tilos bocsánatot kérni bármiért. Mindkét említett számra vonatkozóan ez szerintem csak egy nagy nulla, de más az erkölcsi számítás és más a materiálisan anyagias zsebszámítás.
Ezek a bocsánatkérések erősen társadalmi rend- és nagyhatalmi uszály-függők, de semmi baj, utóbbiakban beálló változások esetén (melyek most nincsenek a láthatáron) bocsánatot lehet kérni a bocsánatkérésekért is. Oly szép ez a szánom-bánom jámborság!
Lehet, okosabb a bocsánatkéréseket nem elkapkodni, mint arra jó példát ad az egyik vallási nagyhatalom: mindig vár röpke néhányszáz évet (esetenként még többet is), mielőtt bocsánatot kérne híveinek bizonyos egykori túlbuzgósága miatt.
No de ő legalább jogos jogutód, tehát ennek a "jobb későn, mint soha" - alapon történő bocsánatkérésnek azért van valami logikai alapja.
A valóság gyakran hat az álmokra, így nem lehet csodálni: egyik éjem tele volt álombeli bocsánatkérésekkel. Nem az enyémmel, persze, mert én nem vagyok politikus, nem vagyok haszonleső és - mi tagadás! - nem szoktam megbántani másokat. Ettől teljesen függetlenül mindig akadnak olyanok, akik megsértődnek az igazság hallatán-olvasatán, azután rámirkálnak mindenfélét, - de az ő bocsánatkérésükre sem tartok számot!
Az álmomban megjelenő bugyogós-görbe kardos török viszont nagyon jópofa volt. Térdenállva kért bocsánatot a mintegy százötven éves török uralom miatt. Nagylelkűen elnéztem neki országunk függetlenségének ezt az egykori, időleges felfüggesztését, és vigasztalón biztosítottam: most is függünk, csak függetlenségnek kell neveznünk, különben Samu Bácsi bugyogó nélkül is elagyabugyál bennünket. Minden csak definíció kérdése, a függetlenség is. Óvatosan megtudakoltam e török követnagyságtól: másoktól, így például Szerbiától vagy saját derék örményeitől is bocsánatot fog kérni? Azt válaszolta, hogy Szerbia elégedjen meg azzal, ha felveszik az EU Kolhoz Kft.-be, a török örményektől pedig nem kell bocsánatot kérniük, hiszen csak soron kívül átsegítették őket a Paradicsomba, és ezért ezt a bocsánatkérést Samu Bácsi sem forszírozza.
Ezt követően felgyorsultak a bocsánatkérő események. Oroszország kormánya bocsánatot kért Hungarytól 49-ért, és a bocsánatkérést közlő főpolitikus hangsúlyozta: a 48-49-es zászlókat már régen visszaadták, továbbá a Nagy Magyar Költő földi maradványait is visszaadnák, ha náluk volna, de nem találják, kozákjaik valószínűleg otthagyták egykoron a kukoricásban.
Franciaország nevében az illetékesek bocsánatot kértek a Nagy Francia Forradalom lenyakazgatásaiért (belföldi bocsánatkérés, lám-lám, dehogy nyakaskodók azok a derék franciák!), valamint hangsúlyozták: ha nem lennének azok a grúz események, akkor Napóleon oroszországi hadjáratáért is bocsánatot kérnének és majd kérnek is, ha Oroszország hajlandó puszit nyomni Grúzia NATO-felvételi okmányának nagypecsétjére. Hungarytól viszont bocsánatot kért Franciaország azért, amiért Napóleon Győrnél nyúllábakat adott a kardoskodó magyar nemeseknek oroszlánvér helyett. Trianon miatt ugyan elfelejtett bocsánatot kérni (pedig az túlment minden határon és Hungaryra kedvezőtlen irányban), azonban ez megbocsátható: egy ilyen nagy ország fejében sok minden megfordulhat és fordulás közben egy s más kifordulhat. Még nagyobb ország fejéből még több minden kifordul, no és ami befordul, hát olykor az is...
Legszebb pillanatok azok voltak amikor Ameróka (Samu Bácsi) mély hajlongások közepette közölte Oroszországgal: bocsánatot kér az atomrakéták EU-beli telepítéséért, ez csak látszólag szól Oroszországnak, valójában ezek a rakéták a világbéke védőőrei, ha mégis átőrködni röppennének orosz területekre, akkor majd alázatosan ismét bocsánatot kér. Oroszország a bocsánatkérést igen jól fogadta, ő is előre bocsánatot kért, amiért az "Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten"-Hungarian közmondás orosz megfelelőjét fogja alkalmazni. No - gondoltam álmomban - ha a nagy rakétázás megindul, akkor igaza lesz annak a kis oroszlánbátorságú Hungarian Mitugrász Győzikének: lesz ám élet az EU-n kívül is, - sőt, akkor talán csak ott lesz!
A legnehezebb álombéli pillanatokról is meg kell emlékeznem: kínkeservesen bár, de Izrael zsidói bocsánatot kértek az araboktól, a palesztíniai arabok pedig hasonló lelki tusák közepette a zsidóktól. Egy-két házakat rombadöntő díszágyúlövés és bombázgatás történt még, no meg néhány öngyilkos robbanóanyag-ruhás is túlment az öngyilkoláson, de azért a bocsánatkéréseknek bomba sikere volt.
Néhány bocsánatkérés ugyan elmaradt, de arra gondoltam: a türelem rózsát terem. Mindig is azt termett, a dicső Hungarian történelemben is, a világtörténelemben is, igaz, inkább a sírokra, de azért a rózsa - az rózsa! A lényeg, hogy a világ egyre inkább megtisztul a kölcsönös bocsánatkérések útján. Well done!
Nagyon fontos, hogy megtisztult lélekkel kezdődjön - a harmadik világháború.