"Biztos helyről régről tudom,
Hogy a Föld tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret."
Lovasi András



Nézd, azt a szép kövéret,azt a hosszú, fonott hajú Magyart! Annak a lelke is olyan szép hízott. Jó fajta ez, amelyik, magyarnak nevezi magát. Nagy a lelkük, és ízletes is. (Akár csak azoknak, akik maszájnak nevezik magukat.) Kár, hogy egyre jobban keveredik a savanyú lelkű, feketékkel. A keserű lelkű, pénzhajhászokból is egyre több lesz köztük. Már törzskönyvet is alig tudok szerezni rájuk. Igaz, a keserű lelkeket is jól el lehet adni. A savanyú meg még a hét dimenziósoknak sem nagyon kell. Én minden esetre ezt a naiv, dús lelkű, magyarfajtát kedvelem a legjobban. Figyeltem őket, egy észre vett, felverte a többit is. Képet készített rólam. Azt hiszem, három dimenzióban. Miért pont ezt a hármat választotta, ki tudja? A másik kilenc, sokkal előnyösebb. Hiába ők csak hármat ismernek. Szerencsétlenek… Azt gondolták segíteni jöttem, hogy tudást hoztam nekik. Pedig ha tudnák, hogy vannak még szabad dimenziók, és vannak még szabad lelkek is, akiket alig bírunk befogni... Na, de jó ez a kis tenyész telep… Lehet, meg kellene próbálni a keresztezést, a szabad lelkekkel. Bár még, képesek lennének ezek megszökni, ha tudnák, hogy esélyük van a szabad életre. Különösen ízletes, és finom a lelkük. Kiváló alapanyag minden táplálékhoz. Hamarosan szüretet tartok, még nem tudom természeti csapással, vagy valami vírussal szedem a lelkeket. Ahogy a vevő kéri.
Megyek, adok nekik egy kis mannát, megkeverem egy kis idővel, szeretnek a múlton búsongani. Lelki vitamin. Had hízzon a lelkük…