Feltöltve: 2008-08-20 02:12:42
Megtekintve: 6128
Együtt vagyunk benne
Együtt vagyunk s nézzük a folyó tükörvizét
Együtt hallgatjuk az erdő hűvös szellőjét
Együtt úszunk a csalárdságok tengerében
Együtt látunk ellenséget egymás szemében
Együtt játszuk a vérre menő játékokat
Együtt hazudunk szépített igazságokat
Együtt énekeljük kinek keserű balladáját
Együtt fizetjük meg az őszinteség kínos árát
Túl sok lesz már...
Elég volt már...
Ebből a céltalan játszmából
Hajótörve...
Megsebezve...
A szív megtörten vándorol
Üres dombból...
Meddő völgybe...
Keresi sósan otthonát
Nyögött még egyet...
Felejtett mindent...
Azaz... csak... próbált
Együtt, együtt ússzunk a partra
A borostyán napfényben
S nézünk óvatosan egymásba
Mártozva a színekben
Add a kezed, Óceánlány
Változz csak kedvedre
Hajód leszek szilaj vizeiden
Ki elvisz a végtelenbe
Önmagad szépségével találkozol
Az égen nyílik egy nagy tükör
Mi szemem sötétjéből épül
Ó, mennyi szépség és mennyi gyönyör
De nézz oda, kik értek a partra
Emberek, hazugok, irigyek
És mi is közéjük tartozunk
Mert ők is együtt küzdenek
Együtt hallgatjuk az erdő hűvös szellőjét
Együtt úszunk a csalárdságok tengerében
Együtt látunk ellenséget egymás szemében
Együtt játszuk a vérre menő játékokat
Együtt hazudunk szépített igazságokat
Együtt énekeljük kinek keserű balladáját
Együtt fizetjük meg az őszinteség kínos árát
Túl sok lesz már...
Elég volt már...
Ebből a céltalan játszmából
Hajótörve...
Megsebezve...
A szív megtörten vándorol
Üres dombból...
Meddő völgybe...
Keresi sósan otthonát
Nyögött még egyet...
Felejtett mindent...
Azaz... csak... próbált
Együtt, együtt ússzunk a partra
A borostyán napfényben
S nézünk óvatosan egymásba
Mártozva a színekben
Add a kezed, Óceánlány
Változz csak kedvedre
Hajód leszek szilaj vizeiden
Ki elvisz a végtelenbe
Önmagad szépségével találkozol
Az égen nyílik egy nagy tükör
Mi szemem sötétjéből épül
Ó, mennyi szépség és mennyi gyönyör
De nézz oda, kik értek a partra
Emberek, hazugok, irigyek
És mi is közéjük tartozunk
Mert ők is együtt küzdenek
2008. nyár
Ars poetica.
Ars poetica.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-21 06:22:19
Hm...úgy akartam, hogy a háromsorosok végén a sorok egyre-egyre lassulnak. Ezért fogynak ki belőlük folyamatosan a magánhangzók:
8 hosszú, 1 rövid;
7 hosszú, 1 rövid;
5 hosszú, 3 rövid;
3 hosszú, 2 rövid.
Lehet, így jobban bele lehet érezni a ritmusába:
Nyögött még egyet...
Felejtett mindent...
Azaz
Csak
Próbált
2008-08-21 01:38:07
"űberarrogáns művész"? Remélem nem is fogsz soha ott tartani! :)
Örülök, hogy így fogod fel. :)
"Nyögött még egyet...
Felejtett mindent...
Azaz csak próbált"
A háromsorosak egy külön szakaszt alkotnak a versen belül. Tetszik a ritmus, amit adsz, de lecsapod a végét az utolsó szakasz, utolsó sorával.
"Önmagad szépségével találkozol"
Szerintem e sor, nem ritmizál eléggé, a szakasz többi sorával.
Szerény véleménym szerint, ha valaki egy alkotásra azt mondja: "Tökéletes", akkor az tökéletes is. Neki!
Mivel a művek nem az egyetemességnek készülnek, hanem egy embernek..., sok-sok egy embernek.
Ha valami hibátlan nem biztos, hogy jó, és ennek ellenkezője is igaz.
Úgyhogy no para! :)))
2008-08-20 04:33:37
Ha most űberarrogáns művész lennék azt mondanám, hogy direkt hibázik, révén emberek vagyunk, nem tökéletesek, pont ezt mondja a mű is..de ott még nem tartok ezért inkább átgondolom még egyszer ezt a verset hehe.
Hol találtál parákat?
A kétsoros "versszakoknál" nekem is satnyának tűnik...még dolgozom rajta. :)
2008-08-20 03:40:55
Jó kis új hang az Artán.
Szép, izgalmas ritmusa van, de néhol megbotlik. Ha tanácsolhatom, olvasd fel magadnak hangosan.
A kis hibák ellenére nagyon is tetszik! Grat!