Karom marasztal,
pironkodó,
parázna áldozattal
hódolunk önzésünk előtt.
Nem lankad a szerelemfohásza,
pipacsszirma hull a szánkra,
csókmarta ajkkal
üdvöt cserélünk,
folyó felé futó
derékalj a rétünk.
Szénaillat, kakukkfű,
gyönyvirág imája,
cinkosunk a föld, az ég,
testetlen felhők
kapnak egymás hajába,
méh zümmög, döngicsél,
csend riad,
vércsepár ereszkedik a parti fákra,
vérünk üteméből csordul,
szétterül, elborít a kéj.