Ülj le vélem egy űrteára
S mesélj kérlek a madarakról
Róluk, kik robotként születnek
És csókként úsznak le a Holdról
Lehet, csillámban jelennek meg
S álomporral mérgezik tested
Gyémántból gyönge lasszót kötnek
Azzal fognak és úgy követnek

Éjszaka beton-lapok csúsznak
Réseit bogarak másszák be
Könnyem adnám a tisztaságért
Csak tűz ne égne a szememben
Fesd ki ajkad, a körmöd hagyjad
Maradjon nyers ami hozzám ér:
Bátor leszek és elengedlek
Pár nyugodt-csendes pillanatért

Mert lehet ismét te leszek én
Ó bár ne vetnék több árnyékot
Te vagy a felem, ki megvakít
S elpusztít minden jó szándékot
"Sötétségben oly nehéz bízni
De én veled ma még megteszem"
Mondta énem a rossz felemnek
S nevetséges lett az életem