Nagy vihart kavart az egyik fővárosi kerületben engedély nélkül felállított turulszobor.
A vihar lehet, hogy már elülőben, de az is lehet: más viharok társaságában még viharzik (a felkavart ügyek csak egy töredékét adják a fel nem kavart felkavarhatóknak, de így is rengeteg van belőlük!). Egyébként a turul vagy sólyom volt, vagy sas, esetleg ölyv, de utóbbit a turulosok többsége tagadja, mivel a sas és sólyom előkelőbb madár. Monda is tapadt a turulhoz, több is, ami nem csoda egy olyan földön, ahol ez is monda valamit, az is monda valamit, úgy, hogy a végén senki sem tud semmi bizonyosat, csak az világos: mi az oka a nagy bizonytalanságnak. Még az sem mindenki előtt!
Nekem egyébként tetszik ez szoborkodó turul. Harciasnak harcias, az igaz, - de mit várunk tőle? Azért sólyom, hogy zsákmány után nézzen, azt pedig nem teheti szelíd galambként ebben a vad piacvilágban! Különben megfigyeltem a galambokat, azok sem mindig csak turbékolnak, hanem olykor csúnyán összeturulkodnak, egymásnak ugranak a turulmadáréhoz nem is hasonlítható satnya csőrükkel...Persze, Hungarian galamboknál figyeltem ezt meg, de nemigen lehetnek jobbak a nagyhatalmak galambjai sem... Nem engedné meg azt a világ!
No szóval a turulszobor tetszik, de az már egyáltalán nem, ami a szobor körül van. Nem a teret értem alatta, bár az is kicsi hozzá, hanem a nagy, uralkodni akaró madár lelki környezetét.
Ez a lelki környezet Hungaryban sohsem volt igazán egészséges, de most megint egyre betegebb. Ám szegény turulmadár nem tehet arról, hogy sötét erők felhasználták őt, többek között az első, majd a második világháborúban is. Nem! Erről ő nem tehet.
Arról, persze, valóban többet kellene beszélni, írni, hogy kik turuloztattak halálba e háborúk során annyi magyart és nem magyart. Erről az egyik keveset monda, másik még annyit sem mere, a harmadik, negyedik, ötödik stb. pedig nem azt monda, ami a valóság, - pedig egyik háború sem volt bizonytalan monda, hanem nagyonis biztos sírokkal tele!
A háborús emlékművekre szükség van, - ki tagadja ezt ép ésszel és ép szívvel? Ám az igazságra még nagyobb szükség van, - erkölcsileg. Erkölcstelenségileg az igazságra semmi szükség, sőt, még nagyon veszélyes is! Ez a veszély, sajnos, a kis Hungaryt jelenleg nem fenyegeti.
A háborúk halottait szánom.Az viszont már nem tetszik, hogy nevük sok emlékművön a "HŐSI HALOTTAINK" címszó alatt szerepel. Jó, jó, tudom, Hungaryban sem ismerik sok szó értelmes jelentését, akárcsak a nagyvilágban, de azért gondoljuk el! Hős az, akit erőszakosan kihajtanak a háború vágóhídjára és ott - félelmében - lemészáról három másik katonát, akit ugyanúgy kihajtottak oda? Szánandó áldozat, igen, - de hős?
Még a kihajtók sem nevezhetők hősöknek, bár, elismerem, egy-egy esetben nehéz utólag hajcsárt és áldozatot megkülönböztetni. Egy-egy esetben...Ám azon sok-sok esetben, ahol a kettő megkülönböztethető, nem kellene a valóság helyett azokat az érdekmondákat mondogatni!
A téren a hatalmas, csőrét kitátó, szárnyait széttáró szoborturulmadár harciassága talán félelmével is magyarázható. Valószínűleg attól fél: ha nem színesfémből készült is, akkor is sok szobortársa sorsára juthat, feldarabolják, eladják. Illegálisan, de akit illegálisan feldaraboltak, annak már legálisan is annyi. Némileg meg kell nyugtatnom e madarat: túl nagy testű és nehéz ahhoz, hogy feketén fémet begyűjtök eltulajdonítsák, helybéli feldarabolása viszont feltűnő lenne.
No szóval én most rehabilitáltam ezt a szegény, ártatlan turulmadarat, az ősmagyarok derék szárnyasát.Nem rehabilitáltam viszont a nevében turuloztató múltbélieket, - őket, eléggé el nem ítélhető módon, már mások rehabilitálták vagy azon ügyködnek.
Egyébként megsúgok egy titkot, amit e hazátlan hazában majdnem mindeni tud, csak majdnem mindenki megjátssza, hogy nem tudja: alig-alig érdekel itt valakit a turul. A turulozókat az érdekli, hogy mint gurul, azaz mint gurulhat hozzájuk a politikai hatalom,
az azzal járó előnyökkel, zsebükbe pedig az a csinos summát jelentő pénzecske... Árulkodó jelek igencsak vannak: például a napokban az egyik párttévécsatornán zavarodottan magyarázkodott a műsorvezető, amikor az egyik betelefonáló - egyébként az adott pártcsatorna híve - szóvá tette a képviselők nagy magyar összefogását saját szerénytelen javadalmazásuk érdekében. Ez kétségtelenül kivételesen-bevételesen minden hazai parlamenti párt összefogását jelentette.
A közérdek területén azonban ilyen összefogás fehér holló. Persze, szép dolog, ha egy országban a turul mellett fehér holló is van, még ha fehér hollóként is...de nem túl sok az a szemtelen szarka?
Nem állítom, hogy kizárólag az utóbbi, öncsörgető madarak miatt van az ország abban az "sz" betűvel kezdődő valamiben...de azért miattuk is!

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)