A világom romjain valahol,
én ott vagyok, én ott várok.
Ott várlak, kereslek,
hogy kérdezzek
tegyem fel a kérdéseket,
amikre nem is lesz felelet.

Mondd, a szerelem mennyit ér?
Feladni mindent egyért,
egyért, aki meg sem ért
akinek a Te mit sem ér,
nem kér
míg a Te remél.
Miért?

Mondd, mennyit ér az álom?
Túl minden határon,
min múlik, a vágyon,
érzelmen, kívánságon?
Mindhármon,
valamit kell várnom.
Az átkom.

Mondd, mire jó remélni?
Valamit várni, nem feledni,
valakit másban is keresni,
benne örökre elveszni,
szenvedni
pokoli. Isteni.
Lenni.

Mondd, a létezés mit ér?
Miért nem te vagy én,
és ez az egész valahol véget ér?
Mindenki más is éppúgy él,
vagy csak én?
Ők, mi, te, én.
Van én?

Mondd, hogy vagyok, jó volt?
Neked? Akkor miért csak volt?
Miért maradt ez, csak a romok?
El akkor miért mentél?
Csak elvettél.
Hazudd azt, hogy szerettél,
és az már az enyém.

Szegény.