Brimmi-brummi medve.
Mézre támadt kedve.
Bundáját leette.
- Ejnye, ügyetlenke!

Rivesz-ravasz róka
bément a tyúkólba.
Tollas lett a szája.
- Veres! Ez nem járja!

Nyiú-nyaú cicus.
Nem nyávogta: "Mizújs?"
Tej, mit lefölözött,
bajszáról csöpögött.
- Rólad ezt nem hittem!
Cicus, hol az illem?!

Lali egér este
a sajtot kereste.
Nos meg is találta,
vette fogacskákra.
Lett a szőre sajtos.
- A sajtos szőr bajt hoz!
Lili egér ámul,
s egyből kiábrándul!
Szőrről moss le sajtot,
s pederd ki a bajszod!

Megjelent egy törpe,
annak is pöttömke,
rajta kis zöld nadrág,
s azon szemem mit lát?
- Maszatosan mókás
nadrágod: szamócás!

E kis turpis törpe
reám nyelvet ölte,
sőt, ekképp szólt hozzám:
- Igaz! S rajtad? Nos, lám,
ingednek zöld foltja
mire vall? Spenótra!

- Az szebb nevén paraj,
és rákerült: tavaly!
- oktattam ki. Kapott
barackot, jó nagyot,
fejére. S köszönet?!

No elképzelheted!


SÁSKA, SZÖCSKE, TÜCSÖK

Ugrabugrált sáska.
Hátán volt a "hátha..".
Hát, ha el is kapom,
jobb lett volna napom...
Lett volna egy sáskám,
s tudnám: vele más tán?

Szökkent egy zöld szöcske.
Szóltam: - Szöcsi! Szöksz te?!
Hát...szemembe szökött:
e zöld szöcske szökött!
Nem titkolta: - Szököm!
Átszökkent száz szöszön.
Mit tehettem? - kérdem.
Ott álltam szöcskétlen...

Lyukból kibújt tücsök.
Láttam hol ücsörög.
Azt hittem én, öcskös:
leszek véle tücskös!
Egy darabig hittem,
s tücsök ott sincs, itt sem...
Nos amitől félek:
tücsöktelen élet,
az a fűre dűlten
búsan hegedűtlen!
Így, ha látsz egy tücsköt,
s az markodba ücsköd, -
hozd el, öcskös, nékem
azon melegében!



Nemszeretem emlékekből

Tölgy volt, benne nagy lyuk.
Az öcsém szólt: - Hagyjuk!
Ám én belenyúltam:
- Lehet: megbújt nyúl van?
S talán nem tud róla:
nincs közelben róka?
Nyúl nem volt. Valaki
más volt: Harap Lali.
Harap Lali lika,
de megharagita!

Volt a bokron fészek.
No az mászni késztet!
Szólt az öcsém: - Ne mássz!
Az ág már hadonász!
Hát...megbokrosodott
bokor földre dobott.
A föld sem szeretett:
sajgatott feneket.
Nos egynémely bokor,
kérem, ilyen botor!

Találtunk egy zsákot.
Az öcsém szólt: - Nyávog!
Vigyázz! Benne vagyon
macska, s azon karom!
- Ha százszor is karom,
e cicát akarom!
- így én. Ki is húztam
a zsákcicust. Búsan:
közben kezem, karom
szántá cicakarom,
szántá meg szánón...
Késő szánom-bánom!
Miért volt e tette?
Nos félreértette
a kihúzást: ki húz?
Azt hitte: egy hiúz,
karmosként rokona...

Félreértős koma!