Magamba néztem
s láttalak,
púposan száguldó
szürke kis alak,
szemeidben kérdések hada sorakozik;
áhítat, kétség reménység és letagadott hit.
Hiába várlak ! ötven éve vittek el az árnyak,
de szellemed még itt ragyog szavaimban.
Minden gondolatodat
tovább gondoltam,
minden versedet
elolvastam,
minden intő szavad
megfogadtam.

Magamba néztem
s láttalak
szelíd szemed
most is simogat
mint tavasz a fákat
hallom halk hangodat
amint zengő csodákat
láttatsz velünk
a lélek képességét
mutattad nekünk
kék égen túli álmokat
ezüst felhőket, futó csillagokat

Lelked a költészet volt maga,
szavad a líra legszentebb szava,
színeid – bár csak szavakkal festetted őket,-
millió árnyalatban színezték a földet.
Rövid életed ajándéka az öröm volt
a képesség, hogy ne a zord,
de a szép legyen lelkünk éke,
talán tudtad, csak így lesz béke
bennünk és körülöttünk,
tudtad, csak szelíden, szépen
önzetlen jóságban, megértésben
érdemes e világot szeretnünk.


Dr Deák József Tanár Úr az 1951-52 tanévben az általános iskola nyolcadik osztályában tanította nekem(is) a magyar és történelem tantárgyakat. Kicsi, púpos emberke volt, alig érte fel a tanári asztalt, még a dobogóra is nehezen lépett fel. De amikor megszólalt kiszínesedett és kitárult a világ. Ő tanított meg (engem is) értlemesen, teljes lélekkel olvasni. A feleltetés előtt azt mondta. "Nyissátok ki a könyvet, mert 10 (vagy 20) perc mulva feleltetni fogok. Tudom, hogy tanultatok, de most mégegyszer olvassátok el a feladatot teljes odafigyeléssel." És az az idő elég volt, hogy megértsük, befogadjuk, és megmaradjon bennünk a tudás. Fiatal ember volt, de a gimnázium második, vagy harmadik osztályában hallottam meg - vélelenül- hogy meghalt. Velem mindig velem marad a szelleme. Sokat köszönhetek neki. Köszönöm Tanár Úr !


Ezzel az Emlékezéssel szeretnék nevezni az aktuális nyereményjátékra.