Mélységek barlangjai, barlangok lakása,
bennetek élek… létemnek háza!
Mind mélyebbre ások, hogy bennetek
pihenjek, ti vagytok a boldogságom otthona!

Mélységek otthona, drága Társam
közétek hívott a szeretet;
hívott a Lélek, ki belőletek árad
szívemnek Társa… örök Mindenem!

Itt élek és mozgok, vagyok és pihenek,
örökszép lakások, mindig új kikelet!
Virágos tavasz, gyümölcsosztó nyár
melyre se tél, se őszi ború nem vár!

Örökszép hajnal, duzzadó fényár…
éj nem szakad rá, se esti homály.
Drága Társam - létemnek Szülője -
lelkemnek Testőre, szívem szép Jegyese.

Veletek élni, maga a – mennyország -
bennetek lakni, csak ez, vágyaim óhaja.
Itt maradni veletek, vágyam ez lenne,
életben - halálban, örökre mindenütt!

Élet lesz a halál, a múlás és újjászületés,
vár reám a boldog, sugárzó szép ég.
Örök hajlék vár rám… barlangi lakások
mélyére ások, a feneketlen Létbe.

Ásó pihenésemnek - soha sem lesz vége -.