Feltöltve: 2008-08-08 07:33:46
Megtekintve: 6153
Búcsú
Nem énekel már a lelkem,
nincs bennem annyi bánat,
hogy eldaloljam
a holnapnak vagy a mának:
csak csendes békében élek
a fények, megülnek szemem sarkában
mint pillangók a tele nyárban
amikor csüggedten susog a nyárfa,
és a szél is arról beszél,
halld csak jön már az éj.
Nem vagyok már éhes
az édes szavakra, csak arra figyelek,
hogy a távoli hegyek elindultak,
égi utakat látni,
nekem ösvényt vágni a sűrű végtelenbe
csatakos hajnalok bíbor távolába,
ahol az ősök lelke örök útját járja
ahol úgy érzem majd,
újra otthon vagyok.
Nem halt ki bennem a szeretet,
lelkemet ezer fáklyaként ragyogja át,
minden sugarát őrizem
hogy odaát is érezzem a szépséget, jóságot,
ami éltet és éltetett,
amikor még itt voltam veletek.
Viszem a simogatás melegét,
az ölelések biztonságát,
szemetek pillantását,
tündöklő mosolyotokat,
mutatják az utat.
Nem ! Nem akarok és nem fogok még meghalni ! Ezt a verset évekkel ezelőtt írtam ! De most éppen ilyen hangulatom volt. Gondolom sokan vannak így, hogy életútjuk során egy-egy megállónál önkéntelenül figyelmeztetést éreznek az elmúlásra. Talán azért is, hogy megpróbáljanak szebben, tisztábban, igazabbul élni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-05-08 22:41:25
Én nem szeretem a középre zárt verseket. Általában nem illenek a mondanivalóhoz. Kivéve a tieid!!!
2008-08-10 08:29:50
Szép vers! Jó lenne, ha mind így tudnánk gondolni rá.
2008-08-09 23:58:01
Bizony tudom, sőt írígylem és imádom a humorodat! Ezzel az új avatarral meg egyenesen letaglóztál! :DDDDDD
Puszi!
2008-08-09 19:21:41
Aqua Te tudhatod, hogy nevetni is szoktam,de valóban néha bekerít a gond!
Santiago, megtisztelsz, mindig tartozkodó, de őszinte szavaiddal.
Köszönöm, hogy észrevettek, máris ellibbent lelkemről a nosztalgikus bánat,
2008-08-08 23:00:50
Fefom, olyan, mint Te: halk, szomorkás, és ott van benne a hit, és a bölcsesség nyugalma.
Ölellek: aquarius
2008-08-08 19:13:47
Kedves fefo!
Nagyon tetszik ez a versed.Nem baj ha régi is.