Távoli, halk hangon szól az est.
Hívogat, csalogat.
Magához szólít ellenállhatatlanul.
Fénytelen, mégis megható.
Borús, sötét, mégis meleg.
Élettelennek tűnő, borzongató, hideg.
Mégis magával ragadó, csodálatos.
A nappal sivár, az éj csupa rejtelem.
Sötét titkok, fényes álmok búvóhelye.
Zavaros emlékek, széttépett képzelet.
Vigyorgó arcok, meg nem értett, szétégett gyönyörű éj.
Szelíd menedék az elveszett lelkeknek.
Jöjj hozzám, hívlak, akarlak.