Mindnyájan vért sírunk,halálkönnyeket,
tömeges öngyilkosság,
emberbolha ugrál a napsütésben, fertőz.
Éjszaka vicsorog , vámpírfogán mérget fecskendez,
s a nevetséges kéjmámorban gúnyosan kinevet.
A megbolondulás boldogult jelei
harsány kacajt csalnak, torz fulladást erőltetnek.
De szeretem, ha lógnak a kezek...
Semmi nem fáj, dobáljatok ,nem érdekel,
Ülök, s nézek,
Rád gondolok ...vagy már Rád sem?
Ülök és üres vagyok.
Csak nézlek.

Ott repül a kis madár ...
Mosolyt !
Kérek ...