Feltöltve: 2008-08-06 20:39:25
Megtekintve: 6164
A kígyó én vagyok
Fájdalom marja szívem és a lelkem.
Tudom, hogy melletted kell boldognak lennem.
Mégis, ha egy kígyó marja bőröm,
Hogy kivájjam a mérget,
Előkapom tőröm.
Addig vésem, addig marcangolom,
Még nem jön számra újabb fogadalom;
Csak akkor vágok majd magamba újra,
Ha megpendül a méregtől sebzett szívem húrja.
Megpróbálok majd boldogan élni;
Sosem félni, sosem remélni.
De nem lesz így,
Mert a kígyó én vagyok,
Amég csak élek,
Addig marcangolok.
Tudom, hogy melletted kell boldognak lennem.
Mégis, ha egy kígyó marja bőröm,
Hogy kivájjam a mérget,
Előkapom tőröm.
Addig vésem, addig marcangolom,
Még nem jön számra újabb fogadalom;
Csak akkor vágok majd magamba újra,
Ha megpendül a méregtől sebzett szívem húrja.
Megpróbálok majd boldogan élni;
Sosem félni, sosem remélni.
De nem lesz így,
Mert a kígyó én vagyok,
Amég csak élek,
Addig marcangolok.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!