Létezem.
Számtalan valóságban.
Sok elvarratlan szál van,
izgő-mozgó kígyótestű gondolatok.
Mesterséges tavak partjain,
kávézók naphevített teraszain,
még mindig ott vagyok.

Éhezem.
Százszor egyazon éjszakában.
Porlepte, rideg talányban
megbúvó kérdőjel vagyok.
S ahogyan egyre változik,
a valóm elmossa azt, amit
valaha örökbe kapott.