Forgalódom ágyamban
Fejemben ezer gond kavarog
Túlélem én a nyári éjt?
Vagy végre végleg meghalok?

Érzem fájdalmam súlyát
Tudom, hogy szívem hajnalra megszakad
Soha mást nem szerethetek?
Szívemben örökre Ő marad?

Eljő az éjközép
Soha nem kel fel már a Nap e szívben
Nem gyúlnak ki a csillagok sem?
Örök sötét lesz életem?

Kérdem a Holdat: nem felel
Kérdem a nesztelen éjszakát
Nem lehetek boldog soha már?
Szemem könnyes lesz, mikor végső fényt lát?

Ez maradt nekem: a gyász, s magány
Ennyi, mi enyém, de többért életem nem adom
Érjem be kincseimmel e földön?
Vagy szerezzek meg mindent a világon?

Nem vágyhatok többre
Hisz mindenem megvan szinte a világon
Szerelemre miért szomjazom?
S miért halok szomjhalált majd ágyamon?

Elmondhatom, hogy szerettem
Továbblépni sosem fogok
Megmarad e Ő nekem míg élek?
Vagy távozni innen nélküle fogok?