Minden évben elmennek az óvodai bálba, pedig már igen rég voltak ovisok az unokák. De az óvó nénik ma isugyan olyan csinosak mint régen, hajdanán.
Ritkán fogyaszt Imre alkoholt, még ritkábban szokott berúgni, de innen mindig támogatni kell haza.
Felveszi a szép öltönyét, amit csak erre az alkalomra tartogat, mert temetésre és esküvőre mindig a sötétet hordja. Megborotválkozik, még sprayt is használ, hadd legyen jó szaga, kibokszolja, kifényesíti fekete cipőjét, kivágja a hisztit, aminek a végén mindig az anyósa lesz emlegetve mint örömlány, beveszi fogsorát és indulhat a parkett ördöge a bálba.
Asszonya elkíséri, de nem kapaszkodik belé, két tánc után a helyén marad és hagyja had „hódítson" a Belami. „Minden lány téged vár Belami, minden nap megszakad egy két szív"…hahahah.. 30 éve talán… gondolja Irén és tovább dúdolja férje kedvenc dalát.

Idén végre egy profi fotós is eljött. Imre már tavaly is gondolt rá, hogy itt arathatna. Úgy százötvenen biztos voltak a bálozók.
Viszonylag csinos negyvenes hölgy volt, elég kopott estélyiben, arcán folyamatos, egyáltalán nem természetes széles mosoly. De fotósnak profi volt. Mindjárt megérkezéskor mindenkiről készített képet, a táncról is és a zene szüneteiben az asztaloknál a párokról is. Ha valaki sajnálná a pénzt a fotóra, majd a párja rábeszéli.
Mire Imre bácsiék asztalához ért Imre éppen jól állt, illetve még tudott állni. A táncolást egyenlőre abbahagyta, szomszédnőjét a hozzá képest még fiatal Marikát hódította éppen, elfelejtve neki, hogy a múltkor megjegyzést tett arról, hogy nem kéne a kertvégébe az orgona bokorhoz járnia vizelni, az ő medencéjük és napozójuk mellé, különösen ha Ő éppen napozik. Mikor még tiszta, rendezett udvari WC-jük is van. (lehet, hogy ezért hívják Hugyosjózsinak, Imrebácsit Marikáék?)
A fotósnő előbb róluk, kettőjükről készített képet, majd mikor felvilágosították hogy a látszat ellenére ők nem egy pár, kérte, a feleségével is hadd készítsen közös képet.
Irénke át ült hát Imre bácsi és Marika közé. Ez volt az oka, hogy Imre bácsi képéről eltűnt a hódító vigyor. A hölgy várt, várta a mosolyt, majd rutinból odaszólt:- Hadd lássam a fogakat!!
Imre bácsi ekkor vette elő, az ötödik sör és másfél óra tánc után gondosan a zsebébe rakott fogait, és szélesen mosolygott...