Társadalmunk állatkertjén,
Jól tudod: azon a „nagyon”,
Szabadon jár, sőt mi több, itt él
Nem is egy egoista barom.

Köztük ott vagyunk: te és én,
De sajnos nem látjuk egymást,
Mert elvakít a fényes Tévé,
S csak tűrjük a befolyásolást.

Megittuk javát Szeszünknek,
Ráköltöttük Pénzünk nagyját,
S elvesztettük felét eszünknek;
Már úgysem vesszük semmi hasznát.

De ha felnyitod vak szemed
Látod, amit rosszul tettél.
Emeld Istenre tekinteted
És mondd neki, hogy megértettél!