Az utca túloldalán
sétál az a lány.
Számára talán
nem túl nagy talány.

Hogy mi az ami fáj,

közelről látta már,

s hogy távolról kerül,

okát nem fedi homály.


Mi titok, egy emberé.


Több úgysem értené,


olyan formán, ahogy árt.



Minden nap belém márt
egy csorbult pengét.