dunyha és eszterildi, köszönöm, hogy megnéztétek képemet.

Gyönyörű szép! ÉS hiába vak, akkor is árad belőle valami... OLyan idilli, harmonikus a kép, gratula!

Elhiszem, hogy megérintett a dolog. Én egyszer nagyszülőket láttam, ahogy kézenfogva, középen vezették totyogós unokájukat. Csak az unoka látott. Soha nem fogom elfeledni ezt az élményt.

Ez a hölgy vak volt, a vonaton utazott gyermekével.Annyira szép idilli szeretet áramolt gyermeke felé, hogy nem hagyhattam, s míg Bp-re értünk lerajzoltam.
Írtam róluk egy kis versikét is.

Vak vagyok

Vak vagyok, de szeretek
én kicsi gyermekem
mindig érted epedek.
Érzem bőröd, s annak illatát,
hangod mint a madár szó
csilingel fülemnek.
Ujjaiddal hozzám érsz,
reszket a lelkem
csak velem légy.
Gondolatban mindig látlak,
hisz valamikor én is láttam.
Vigyázom kis testedet
érlelem lelkedet,
a szeretet nekem is kell,
így mindent elérhetek.
Csak légy velem,
csak velem.
Teljes lett hát, életem.

Nagyon szép, igazán ügyes munka. :-)