- Üdvözlöm, Filozófus Uram! Hallotta a tálibokról az újabb híreket? Nem értem, hogy miért ment Amerika megdönteni azt a tálib-rendszert Afganisztánba!
- Miért ne ment volna? Ismeri a viccet, János Bácsi: a roma leányt meglátogatja igen hosszú ideje távol levő vőlegénye és meglepetten látja, hogy leendő életpárja kisbabát szoptat. Kissé méltatlankodni kezd, mire a roma apa így szól: "Mit csodálkozol? Teje van, ideje van, - miért ne szoptatna?!" Ugyanez a helyzet Amerókával is: fegyvere vannak, hadserege van, nagykutyáinak nagyhatalmi érdeke van, - miért ne döntögetne a nagyvilágban?
- No de magyar katonáknak miért kellett odamenniük?
- Szolidaritásból, nehogy még szorosabb szorítás legyen helyette. Ameróka nem szeret egyedül lenni ott, azon a hegyes tájon, és elvárja: Magyarország együtt harcoljon a terrorizmus ellen a terrorizmus ellen harcoló terrorizmussal. Érti, János Bácsi?! Ilyen egyszerű. Ha nem harcolnánk a terrorizmus ellen a terrorizmus ellen harcoló terrorizmus oldalán, akkor megnézhetnénk magunkat! Persze, így is megnézhetjük magunkat, - de minek? Az egész világ tudja, hogy most aztán jól nézünk ki!
- Azok a tálibok már a második magyar tűzszerészt ölték meg! Borzasztó!
- Igen, én is így érzem, János Bácsi! Csúnya dolog: házilag barkácsolt bombákat gyártanak azok az elmaradott tálib gazfickók! Ha már ilyet gyártanak, akkor lovagiasan mellékelniük kellene hozzá a fontosabb világnyelveken figyelmeztetést is, hogy nem az egykaptafára gyártott bonyolult robbanószerkezetről van szó, mellyel a jól képzett magyar tűzszerészek könnyen megbirkóznak, hanem primitívről, amelynél csak a jóisten tudja mikor robban... Lovagiatlan tálibok, így lóvá tenni azokat a külföldi rendszerváltókat!
- Én úgy hallottam félfüllel, Filozófus Uram, hogy azok a tálibok cseles módon távolból robbantották fel a bombát, amikor a magyar tűzszerészek éppen azzal bíbelődtek... No és hogy a tűzszerészeknek robottal kellett volna inkább felrobbantaniuk...A tálibok csúnyán becsapták szegényeket!
- Igen, igen... Ámbátor a becsapósdi előfordult néhányszor a múltbéli Hungarian háborúknál is... Hát vagy másutt robotolt az a robot, vagy az amerókásak nem adták kölcsön vagy... Nem tudom. Én nem sokat értek a technikai szerkezetekhez, János Bácsi, nem is szeretem ezeket, az ember, mondjuk, hozzányúl egy ébresztőórához, ami pedig nem is bomba, alig szedi le a hátsó fedelét, máris kirobban belőle egy utálatos rugócska vagy néhány túl csavaros eszű csavar és eltűnik... Sokat mesélhetnék erről! Amikor pedig az ember megpróbálja ismét összerakni az órát, hát ott a leltárhiány... Egyszer úgy felizgattam magam e miatt, hogy majdnem ottmaradtam, de a végén csak az óra maradt ott, eléggé hátrányos helyzetben...
- Igaza van, Filozófus Uram! Ám azért ne veszítsük el a reményt, még ha minden egyebet elveszítünk is! Amerókában győzhet Obama, az a barackos vagy barakkos, szóval az a derék félnéger, azaz, bocsánat, félfekete, hazahívja Afganisztánból az amerókás csapatok felét, és akkor az ott levő magyar kontingens is feleződhet...
- Jó, reméljük, hogy ily módon fog feleződni, ha feleződik...
- Emlékszik, Filozófus Uram, hogy a múltkor említettem barátom, azt a kiválóan szeszre költőt? Most is ott ül a kukán, - de nem kukán! Szép lelkesítő verset írt egy kidobott sajtpapírra, ehun van ni! Néhány sort felovasok belőle:

Magyar! Ha majd a Sors kirak
Afganisztánba vagy Irak
földjére, ott: végvár-hazád!
Lehet: a vég is vár reád.
Ám vitézkedj, Vitéz, s lehet
Samu Bácsi úgy megszeret:
magával visz mindenhova,
ahol lézeres ostora!

S afgán is áld (no az a másik!), -
égbe szállító robbanásig.

Ugye, szép vers, Filozófus Uram?
- Hát... mit is mondjak... szép kis politika... szép kis ország... szép kis nagyvilág... no szépen vagyunk...