Feltöltve: 2008-07-23 22:20:11
Megtekintve: 6225
távcső
( A.I.-nak)
bíbor pohár csillan
cseppenként hull a fény a lámpából
arcod párás tükör
nem látom benne magamat
az eső is csak zuhog
hidegek a pocsolyák
teszed dolgaid
vagy dolgaid tesznek téged
ide-oda
távcsővel figyellek a hegytetőről
napraforgó hajol válladra
tányérjából kínál
lépteid tovább kísérem
az ágon szarka ül
kiáltanék
vigyázz gyöngyeidre
álmod figyelem
kékszárnyú szitakötők hozták el az éjt
lassan a távcsőbe nyúlok
óvatosan megigazítom a takarót
fáradt szép testeden
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-08-20 16:56:15
Helyes meglátás. :-)
2008-08-20 16:30:40
Hű. :)
Ez a vers tele van szeretettel.
2008-08-11 23:24:47
Köszönöm Mária, Papi és Ildikó!
2008-08-11 23:11:38
Nagyon tetszett a versed.
2008-08-07 12:13:11
Szép!
2008-07-24 17:35:36
Nagyon szép vers!Nekem az utolsó három sor tettszik a legjobban:-)
Gratulálok!
2008-07-24 16:43:39
Hátha már ecsettel nem is tudok, legalább szavakkal próbálok. A dunyha szeret takarókat igazgatni. :-)
2008-07-24 15:53:38
Valóban sokszor a dolgok teszik az embert, észre sem vesszük. Szépen festessz! Dunyha igazít egy takarót..ez meg még egy érdekes kép!;)
2008-07-24 09:44:11
Köszönöm , kedvesek vagytok!
2008-07-24 09:43:24
Nagyon szép gondolatok szép versbe gyűjtve :)
2008-07-24 08:01:49
Ez csoda szép vers!
Gratulálok Dunyha!
Üdv.: Chilli