Táncra hív a májusi szellő,
vígan felkap és elfut velem,
pázsitszőnyegen lágy keringő,
gyönyörű élmény, úgy élvezem.
Felkérni készül a szélvihar,
nem akarom engedni magam,
kapaszkodok egy fűzfaágba,
de még táncolna velem utoljára.
Semmi sem szegi álnok kedvét,
testemen érzem felhő nedvét,
hajamat kócolja a tomboló szél,
bocsánatot semmiért sem kér.
A nap segítségemre siet,
viharnak mindenért megfizet,
felszárítja a könnycseppeket,
melyből sugarai szivárványt festenek.