Menj, vers, hiszen más is mondta már,
hogy a szó oda is eltalál,
hová tétova léptek -
sem őrült vágták - el nem érnek.

Menj vers, hiszen oly börtönös a lét,
az ember csak keresi lényegét,
mint világtalan, matat,
szökhető résnek csak szó marad.

Menj vers, ezen az apró ablakon
rímbefont lelkem' szökni hagyom,
vigye szellő, vagy orkán
madara láthatatlan szárnyán.

Menj vers, s ott leszek benne, bújva,
hová szavam' puszták szele fújja,
és ha nem ér célt mégsem -
semmibe tárom ölelésem...