Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Györgyi
Alkotások száma: 25
Regisztrált: 2008-07-10
Belépett: 2019-01-04
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (1)
-Haikuk (6)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Elbeszélések (1)
-Gyermekrovat (Versek) (1)
-Versek (14)
Képgaléria
-Festmények (1)
Feltöltve: 2008-07-21 23:39:38
Megtekintve: 7151
LÁNGOCSKA

Egyszer régen a kerek erdő szélén állt egy takaros kis turistaház. A nappaliban egy hatalmas kandalló lakója volt Lángocska.

Boldogan teltek napjai, hiszen az emberek igyekeztek mindig a közelében lenni. A hideg téli estéken sokan körülülték és friss fahasábokkal etetgették. Ilyenkor jókedvében örömtáncot járt a kandalló rostélyán és hálából meleg szeretetével ajándékozta meg az egybegyűlteket.

Így teltek Lángocska estéi, míg egy szép napon beköszöntött a tavasz. Az emberek már nem foglalkoztak vele, egyre távolabb húzódtak tőle. Egyik reggel aztán, amikor már csak épphogy pislákolt benne az élet, leesett a kandalló rostélya között. Onnan aztán nem volt megállás, erőtlenül ugyan, de kigurult a szőnyegre. Mivel nagyon éhes volt, összeszedte utolsó erejét és nagyot harapott a körülötte lévő tárgyakból. Testét átjárta a melegség, úgy érezte, hogy egyre éhesebb. Mivel volt elegendő ennivaló, hamar növekedésnek indult.

Ahogy végzett a turistaházzal látta, hogy az állatok futnak előle az erdő közepe felé. Gondolta, hogy fogócskáznak egy jót és utánuk iramodott. Útközben bekebelezte az avart, és nagyokat kanyarintott a kiszáradt fákból.
Hatalmasra nőtt az ereje. Aki csak tehette, menekült a patak felé.
Ahogy odaértek, mindenki igyekezett átjutni a túlsó partra. Tudták, hogy csak így menekülhetnek meg.

Lángocska nem értette, hogy miért rohan előle mindenki, amikor ő játszani szeretne. Ahogy a patakhoz ért, megtorpant. Hiába szeretett volna a barátai után menni, nem sikerült. A lassan folydogáló hűs víz erősebbnek bizonyult. Nagy sistergéssel adta Lángocska tudtára, hogy innen nincs tovább.
Lángocska megadóan fordult vissza. Nem akart hinni a szemének. Mindenhol füst, korom és még mindig izzó famaradékok csúfoskodtak. Nagyon elszégyellte magát. Érezte, hogy rosszat tett és bánatában leült a patak partjára. Az erdő lakói a túlpartról lesegették Lángocskát, ahogy kezdett elszállni belőle az élet.

Még napokig szállt a füst az erdő felett, míg végül eleredt az eső. A szunnyadó parazsakat eloltotta és Lángocska hamvait lassan belemosta a patakba.

Békaszerenád és halk madárdal kísérte utolsó útjára.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-07-25 14:49:08
Ez igazi tehetséges munka, bátorítanálak, hogy még írj, noha tudom, aki ír, nem látja hasznát.
2008-07-22 08:54:01
Olyan jót nevettem a Lángocska történetén.:-)
Aranyos kis mese.
Nagyon tetszik!
Gratulálok!

Üdv.: chilli