Hittem rég, hogy ember vagy
Úgy éreztem szeretlek
Most sötétben magad vagy
Csalódtam, nem ismerlek.

Hittem rég, hogy követnem kell téged
Láttam rajtad, hogy valaki vagy
Éld hát magányban ostoba életed
Nem kell más, csak hogy békén hagyj.

Hittem rég, hogy céljaid vannak
Tudtam, hogy gyermeked vagyok
Szemeidből könnyek hulltak
Nem bízok benned, és többé nem akarok.

Hittem rég, hogy hihetek benned
Fájt, mikor átvertél minket
Nem érdekel, mi lesz veled
Szívemből kívánom, ugyanígy szenvedj!