A kulcslyukon át a kutyám
kinját enyhiti a rá rótt vágy
az ágy alatt jobb helye volt
a bolond koboldom mellett hol
volt hol nem volt porondon
mint kandúr dorombol ajtón túli
fájdalom ebemen emberi veríték
Sebe bele-belerondít világnak
Bújába-bajába hajába kapna ha
lenne neki olyan vagy másmilyen
hegeit időm foltozza ha elhozza
enyhülésért imádkozva midőn
lefelé battyog lénye a lejtőn
sejtőn bágyadtan viszonozza
per pillantásom mer' sírját ásom
utoljára éhvágya perzseli meg
hozzávágom lábszárcsontom hisz
e csonkon nem segít orvos már
erkölcsöm adtam kölcsön neki
tegnap kereteztette be az ólban
lelkem ismeretét majd vágyammal
ágyam alá bújva felírta a padlóra
csak úgy margóra két álmába kerül
egy-egy olyan falat mit kap tőlem
fű alatt igaz olykor halat hozok
most mégis unatkozok s nevetek
kínján egy híján négy percre van
a megmásíthatatlantól magától
hangjától versenyt fut rajtam
a hűs szellő felhők fölé kerül