Kisfiú kényeztet
Terveket élesztget
Léhán áll némán Éván szeme
Lágy jövőt tervezget kis kondérjában
S bele szép szirmot csepegtet
Szép szirmát álmának
Könnyes párnájának mondja el
Hogy csak egy létezhet számára
Kárára malmára vizet nem hajt
de a kisfiú szájára csókot óhajt
Bókot mond, s hajbókol Évájának:
Érzései biz néha némán járnak.

Alva, de nem halva el, hálát hallatva
Utalva, hogy a múlt hatalma ma még
Kétrét környed ugyan, de ott már
ki-kibuggyan egy mosolyországi tudja mi
rendben reng veled egy késhegyni fjúcsör
merengsz mert nem hallik tisztán a fiú csör-
gő, morgó fridom-ként dongó dorombba forgó
otromba - elég? - szólj, jó?
túl jól szóló ősrégi bend dúdol, hogy
tiszizdiend, hatalom, tudás, rend
Isten! Kend tud érzésem felől vajmit
ha igen, hát mért térdepel? Bizony
iszony szontyolít néha el, bizony-
íték, indíték kell-e ettől kelle-
mesebb felhőn futó kedvesem?
hit, vese, mesebeszéd, szédítő
hitvesem lelke be szép idő-
tlenekig bámulnám s csak
szájtátván: láááám...