Feléd tartok, ha indulok
Fázós, rideg úton jártam
Élnivalót nem találtam
S mégis érzem, célba jutok.

Az elmebaj kerülgetett
Sok barát, ki elengedett
De nem hagytak el soha
A vöröslő fellegek.

Menekülnék, remegek
Szívemnek mély dobbanása
Visszhangot üt a konyhában
Kire egész életemben vártam
Itt áll most, és kétkedek
Csak ismerj fel, s elmehetsz.