Észak
felől már
útnak indult a zord,
hideg tél,
nem kért segítséget, nem kellett útlevél.
Reggelre új ruhába öltözött a táj,
húsbamaró hideg szél fúj,
néha fáj,
nem kérdez semmit, nem lát és nem beszél,
harcolni indul, s győzelmet remél.
Fáradtan totyog felfelé a nap,
egyre gyengülő, megfakult sugarat ad,
igyekszik is hamar nyugovóra térni,
búcsúzóul azért a holdat még megnézi.
Hó könnye csordogál,
mindenki örül,
jégcsap csüng szép lassan az egész ház körül.
Őszinte örömöt ad most nekem az est,
elárasztja lelkemet a nyugalom, kint újra havazni kezd,
testemet melegen tartja a kandallóban fürgén pattogó szikra,
szél ma már nem rak se havat, se gondot megfáradt vállaimra.
Jusson minden napra egy csöppnyi szeretet,
s tünjön el a földről minden gyűlölet.
Csillagok hintsenek varázslatos álmot szemeimre,
legyen
mindenkinek
békés
karácsony
szentestéje.