Tegnap óta sírt jó Anyám,
hátamon folyt könnye,
mikor lelke fénybe került,
fájt a szívem érte,
hófehér szép hosszú haja,
úszott fenn az égen,
bánatában egész éjjel,
könnye hullott értem.

Könnye nyomán virág fakadt,
oly gyönyörű rózsa,
dédelgettem, becézgettem,
óvtam évek óta,
leszakítom, szagolgatom,
ő a legszebb kincsem,
mert nála szebb és kedvesebb,
égen, földön nincsen.

Könnye ha hull, rózsa virul,
kúszik fel az égre,
neki nyílik, illatozik,
imádkozom érte.
Amikor már nem hull könnye,
elhervad a rózsa,
bánatomban elindulok,
hozzá hosszú útra.

Ne sírj Anyám, várj most reám,
fény kísér utamon,
nincs már miért itt maradjak,
oly nagy a bánatom,
megyek hozzád, fogom kezed,
lelkünk együtt sír majd,
könnyünk nyomán már ezután,
virágerdő nyílhat.