Csak van egy szó, mely nem hagyja számat,
csak van egy érzés, mely vízzel mossa lábam,
van egy hang, mely hívja lelkem,
van egy ember, mely fogja meg kezem.

Van, van egy érintés, mely visszahív a fénybe,
van-van egy szó melyre hajlik az éjbe,
fekete, fekete lelke,
nem nem érti mi lelte.

Várja, várja hogy hívják,
de nem, nem látják többé lángját.
esdve kéri,
kéri hogy szúrják át szárnyát.

De nem, nem fejezhetem így be...
nem jött el, mely nekem lett kérve.
írott, írott a sorsom,
de-de nem kérem el a kapuhoz vezető kulcsom.

Döntésem, hogy maradok az éjben,
és csak csak később térek be a fénybe.
félek-félek hogy mi lesz majd a vége,
de nem-nem adom fel és küzdök örök létre.