Cini-cini kisegér
mamájától sajtot kért,
ahogy bele harapott
árasztott is sajtszagot.
Ó a kandúr, az a beste,
ásítozott és csak leste,
csóválgatta okos fejét,
amint megitta a tejét.
Cini felment a padlásra,
belebújt a lisztes zsákba,
kirágta mind a két sarkát,
kandúr elkapta a farkát.
Volt visítás, volt nagy lárma,
éppen kinyílt a zsák szája,
kisegérke gyorsan szaladt,
kandúrunk meg hoppon maradt.
A konyhában aznap este,
volt ropogós, finom zsemle,
a kis egér gyorsan bebújt,
szendvicsként halkan meglapult.
Így esett meg a nagy eset,
mire végre esteledett,
hős kandúrunk sajtos-húsos
meleg szendvicset ehetett
v o l n a,
ha egerünk el nem futott
v o l n a.
Gazdasszony a csatát látva,
kolbászt rakott egy nagy tálba,
sajtot, tejet tett melléje,
legyen mától szent a béke!