Bizony mondom néktek...

Nincs szabad akarat

Legalábbis nekem nincs és nem is lenne jó.
Még meg sem születtem, máris voltak apámnak anyámnak tervei velem szemben. Azt akarták hogy jobb sorsom legyen nekem mint nekik volt. A többit nem kell részleteznem azt hiszem. De bunkó lesz a gyerek, ha bunkó volt az apja. Hát ha az apám bunkó volt – biztos nem – de mint szegény tudta amit látott. - Ennek a gyereknek tanulni kell...! - Majd akkor jobb dolgod lesz meglátod!

Ha szabad akaratom lett volna akkor nem tanultam volna mert játszani azt jobban szerettem. De tanulni is megtanítottak a jobb sors kedvéért talán az apám meg az anyám álmaiért is. Azután tanultam magamévá téve az apám/társadalom akaratát, tehát az ő akarata lett az én akaratom. És ha most végiggondolom az életemet akkor azt tettem... és nem azt amit én akartam. És ez így jó!

De ez sem volt elég! Voltak mentoraim is, a jót akararóim, tanítóim, tanáraim stb. formájában is. Ezek voltak a segítségemre amikor útbaigazításra volt szükség. Az ő akaratukra figyelni, magamévá tenni is nagyon hasznos volt a számomra.

Szörnyű dolgok történhettek volna velem ha az akaratom szabad lett volna.

Most feltettem a kérdést. Te is tedd fel magadhoz. - Mi lett volna velem ha úgy lett volna ahogy én akartam volna?

netkobzos